Sokan hajlandóak több százezer forintot fizetni egy szép, dús és látványos póthajért, ám sokan nem tudják, hogy ennek súlyos ára van: az alapanyagot sokszor szegény indiai, orosz és ukrán nők szolgáltatják. Ez persze nem érdekli a szép hajra vágyó ügyfelet és mivel a szépségéért hajlandó áldozni is a kedves vendég, a hajhosszabbítás biznisz világszerte dübörög. 

Vannak tehát, akik hobbiból hosszabbítanak, hogy szebbnek érezhessék magukat, de vannak, akiket a szükség visz rá. Ugyanúgy mint azokat, akik megszabadulnak tőle. Nem akarnak ritkuló hajjal szaladgálni az utcákon, vissza szeretnék szerezni az önbecsülésüket, nőiességüket, azaz az életminőségüket.

Megfedhetők ezért? Nehéz kérdés! Elitélhető-e valaki azért mert valaki húst fogyaszt, vagy bundát hord, amihez egy állatot mindenképp le kellett lőni? Elitélhető-e valaki azért, mert jól akar kinézni és ezért hajlandó fizetni egy olyan hajért, amitől gazdája vagy megélhetési gondok, vagy vallási okok miatt szabadult meg? 

Szerintem minden nézőpont kérdése: Együtt lehet érezni a nehéz sorsú egykori hajtulajdonossal is, de meg lehet érteni a póthajra vágyó vásárlót is. A világ így működik. Mindennek két oldala van és mindig két oldala is lesz! Mindig lesznek olyanok akik hevesen kiállnak az igazságtalannak vélt hajkereskedelem és az állatok levadászása ellen, ennek ellenére továbbra sem fogunk leszokni a húsfogyasztásról, csak azért mert megsajnáljuk szegény borjút, vagy csirkét és nem fogunk rövid, vagy ritkuló hajjal sem szaladgálni, hogyha van arra is lehetőségünk, hogy szép, dús, hosszú hajunk legyen. Mert így jó nekünk és az életünket úgy akarjuk leélni, hogy minél több olyan dolog megvalósulhasson benne, amire vágyunk.

..és hogy így gondolkodunk, ettől még egyáltalán nem leszünk rosszabb emberek.